7. Ki menti meg? Nézd ezt a képet, mivé lett! Valaki begyújtotta és elégett, Ózonlyukból mosolyogva süt a nap le ránk, Eltünik lassan minden zöldövezet, a rák meg megeszi a testedet, Mert az egyik a másik nélkül nem megy, visszavág, Ilyenkor bezzeg gondban vagy a szavakkal, inkább csendben úszol a halakkal, Víz tetején széttárt kezekkel, nehézfémtől felakadt szemekkel, Egy nemzedék, ami nyomot hagy, fuldokolnál, de már halott vagy! Nincs harag! Csak lebegünk diszkréten, mint egy óriási szardarab! Ki menti meg majd ezt a földet, mielött sivatag lesz a táj? Attól, ki büntetlenül ölhet, aki miatt lángol az óceán, Gyermeked, férjed, feleséged, ezt a velejéig rohadt emberiséget, Gondolkozz hanyatt dölve, és lélegezd be a döghús illatát! Azt hiszed, az ember lesz az utolsó faj, fogja és csak egyszerüen kihal, Kinek pénze van, úgyis utoljára marad, tégy úgy, mintha nem lenne semmi baj, Mint aki nem lát semmit, nem is hall! Nemsoká eljön a perc, mikor bolygónk légzése leáll, És az ember emigrál, feltéve ha addig feltalál valamit, bármit, Amivel elkerüljük a halált, álljunk meg, lassítsunk a 3. évezred hajnalán!