8. Ha Ha ez a rohanó világ megállna egyszer és lefeküdne, Ha a rendör elöbb kérdezne, és csak aztán ütne, és Ha elérnénk egyszer, hogy egyetlen atomfegyver sem állna, Addig már valaki egy tömegpusztítóbbat úgyis feltalálna, Mert ha nem látod már a csillogást a diktátor szemében, És ha azt hiszed, hogy nincsen golyó a KFOR-os fegyverében, És ha azt hiszed, hogy mosolygó arccal bármit elérhetsz, Sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz! Csak nehogy összevérezz, érezz, kérdezz! Nem hallod, mit beszél ez? Élvezz, fékezz! érj hozzá a két kezéhez! Vágd pofán magad, és térj észhez! Üdvözöllek, ez a valóság, nincs mese, csak halandóság, Te csak próbáld meg nyugodtan, hátha túlordítod a város zaját! Nincsenek színek, csak fakóság, és nagyon balfasz a hatóság, Ébredj fel, és szívd magadba az élet szagát! Ha egy arab és egy zsidó közös hangnemet találna, Azon nyomban a világbéke végleg helyre állna, Mint dögevö madarak, mikor partra vetödik egy bálna, Vigyorogva ünepelnénk, és mindenki jót zabálna, Mert ha azt hiszed, hogy nem lesz több daganat senki végbelében, És ha azt hiszed, hogy mindent értesz a hazugság tengerében, Hogy kedves, jó szóval mindent elérhetsz, sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz! Hogy ha úgy látod, hogy tökéletesen minden rendben van, És ha úgy érzed, hogy már egy kicsit sem vagy bizonytalan, Szent a béke és az ateisták is megtérnek, és ha úgy látod, hogy már az emberek sem félnek, Mert ha nem érzel semmi rosszat a barátnöd fintorában, És ha kizárólag nem csak a véget látod a halálban, Hogy optimista felfogással bármit elérhetsz, Sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz!