10. Romantika Álmomban együtt voltam egy virágos réten veled Két kezemben ott tartottam jéghideg fejed Mellettem ott volt a füben mind a két szemed Mért vágtam le? Most foghatnám bársonyos kezed Levágtam a lábaid is a combodnak tövénél Felvágtam a hasfalad a nadrágszíjad tövénél A rét közebén kifordult csillogó beled Megérezhették, mert rögtön rászálltak a legyek Szaditsa vagy, de nem mondok ki, csak suttogod hogy meg ne halljam Nem mondod ki, de a lelked mélyén ott van az a bizonyos hajlam De ez csak álom volt, és nem valóság Azt hiszem meg is tenném, ez az igazság Számomra ez a boldogság Kéthetes hullaszagodtól illatos lett a rét Pedig a tetemed csak tegnap oszlott szét De én két kezemben ott tartottam jéghideg fejed Vigyázok majd rád, ott maradok veled Szaditsa vagy... Szaditsa vagy, de nem mondok ki, csak suttogod hogy meg ne halljam Nem mondod ki, de a lelked mélyén ott van az a bizonyos hajlam De ez csak álom volt, és nem valóság Azt hiszem meg is tenném, ez az igazság Számomra ez... De ez csak álom volt, és nem valóság Azt hiszem meg is tenném, ez az igazság Számomra ez a boldogság