1. Valaki dróton rángat Megfordult a kocka, az értelem süllyedni kezdett, Na ennek álljál ellen, legyél akármilyen kemény gyerek, Akármilyen edzett; akiröl azt hitted, hogy intelligens, maga a tiszta jellem, És hogy nem fog rajta az a megalomániás diktátori szellem, Szemei vérben forognak, ö is ott áll most a sorban, Ha valaki fegyvert adna a kezébe, csak bólogatna jól van, jól van, jól van! Tegnap még köszöntél nekem, de ma már ellenséggé váltam, De hiszen egy országban élünk, te a szomszédom vagy, Józsi, Mégis rám lönél, mert a múltkor nem a te pártod mellé álltam! Mi folyik itt, mi ez a szarság, megörültek az emberek? Percröl percre válnak barátokból ellenfelek, Hahó! Ébresztö! Hiszen lehet mocskos jobb vagy bal egyformál, A lényeg, hogy aki nyer legyen józan gondolkodású kormány, Elég volt, állj! Ez így már nem mehet tovább! Túlléped az idegrendszer türésfaktorát! Valaki dróton rángat, közben a feszültség elfajul, Úgy viselkedsz, mint egy állat, ami a kés láttán megvadul, Civilizációban élünk, gondolkozzál józanul! Vagy jobb félelemben élni, a sötétben álmatlanul? Micsoda tömeg gyült a téren, ez ám a tüntetés, Otthonról úgy hallatszik, mint egy birkabégetés, De te szentül hiszel az ügyben, hozzád szól a propaganda plakát, Fanatikus lettél, átvágnád a saját anyád nyakát! Csodálkozom, hogy a mai világban az ember ilyen hiszékeny, Már csak ezt nyomja a média, és a pap is a miséken, A sportolók és a müvészvilág is oldalakra állnak, Csak az a baj, hogy a szememben ök is szánalmassá válnak. Láss tisztán végre már! Térj már észre Magyarország!