2. Valahol, ott a lábad előtt Talán az én hibám, hogyha hátba szúrsz, nem vagyok elég vidám, Vagy ha a szemembe hazudsz, rögtön nem veszem be, És mikor ez jut eszembe, nem köplek szembe, Mit tehetnék? Talán ha harisnyatartót húzva hímkurvának öltöznék, Kibékülhetnénk? Mit tehetnék? Ha egy vonatbaleset utáni hullát megeröszakolnék, Talán jobban szeretnél? De te csak sírsz, mint egy hippi a háború miatt, pedig béke van, Utálj mindenkit és mindent, hisz ez most a divat! Persze arctalan, Annyira szomorú, hogy ez a bolygó ennyi szarházi korcsot nevel, Hiszen a lehetöség neked is ott van, a lábad elött hever! Talán én tehetek róla, hogy nem ugrom rögtön az elsö szóra, Vagy azt a lehengerlö elmét nem látom benned, Ezért kell nekem erre, neked arra menned!