2. Csak még egyszer Csak nézem arcod nem ismerek rád, Mintha már nem is te volnál, Konszolidáltan meghunyászkodva sorban állsz a pultnál, Beszélek hozzád, de úgy veszem észre, keresztül nézel rajtam, Nincs benned semmi hajlam... Mert régen nem kellett engedély, szétmar belül a szenvedély, Sokan indultatok, de te csak egyedül jöttél, felnőttél. Csak még egyszer, csak utoljára, a sárba fekve, ordibálva, Csak még egyszer, egy éjszakára, infarktus nélkül, még is anyázva. Azt hittük, hogy miénk a világ, és hogy révbe értünk végre, Ittuk a kannás bort, szartunk az egészségre, Első volt a szabadság, és hogy minden szent galád, Most meg karrier, szeretők, nők meg a család, Nyugalomban élve, nem manipulálva.