7. Vissza a kőkorszakba A véres szájú nem cska egyszerűen ajtóstól házba rontott, Célzott és megnyomta a Scud-rakéta indítógombot. Minden ember emlékez majd a demokrácia szent harcára, Csak a gyermeküket óvóknak fagyott a rémület az arcára, Céloz és tűz! Mosolyogsz és a tévéd előtt ülsz, Azt hiszed, hogy két kontinenssel arrébb megmenekülsz, Így a békés ember is felbőszülve merénylővé válhat, Nem tudni, 50 év múlva kit neveznek majd terroristának... Vissza a kőkorszakba, rajzolhatsz barlangfalakra, Nem lesz szükség szavakra, ennyi volt, kész, Ember után majomalakra tört és lándzsát faragva, Talán akkor majd megszáll a józan ész! Virágzó fegyvergyárak, kedvező gyógyszerárak, Mutatók égbe szállnak, vannak, akik jól járnak, Miért nem tied az első szelet? Miért nem te ugraz az első helyett? Miért van az, hogy öt ember ítélkezhet a világ sorsa felett? Ordítanék, de nicns kinek, lelked gonosz, szíved jéghideg, Reménykedhetsz, de minek? Nem köyörülsz meg senkinek, ledöntesz bálványokat, Összetörsz álmokat, szétszakítasz családokat, A kilőtt golyó nem válogat, áltathatod magad, nicns remény, Népirtásra van engedély, Az atombunker sem kőkemény, és mindez alig pár személy, Szállj magadba, az Istenért! Az emberért, a gyermekért, az asszonyért, a holnapért, a hazáért, magadért!