9. Sziámi Nézd, mennyire szenvedek tőle! az arcomon látszik. Csak a boltba ment el fél perce tőlem, és máris hiányzik! Együtt éltünk már régóta, de ez nem változtat a lényegen, Már rég magamhoz láncoltam, de ez sem elég nekem... Összenőtt ikrek, szenzáció, szétválasztó operáció, bravó! De amit most kérnék, az a maga módján más koncepció. Azt akarom, hogy élje meg ő is, amit megélek, Legyünk fizikálisan is egy test, egy lélek. Varrjatok össze vele, legyek övé, Legyen enyém midnene, a segge, a keze, a szája, az esze, Biztos neki is tetszene! Már réges-régen kidolgoztam egy jó kis szisztémát, Amivel összenőve is áthidalnánk minden problémát, Hidd el, megtanulnánk a vécére együtt kijárni, A lényeg, hogy úgy hívjanak minket, hogy kedves kis sziámi! Nézd mennyire szenvedek tőle, az arcomon látszik, Ez a kibírhatatlan féltékenység az idegeimmel játszik, Testemmel emgóvnám a szélben, rosszakaróktól féltve hűteném nyáron, Melegíteném télen, érezni akarom mindig. Hogyha neki van ingere, ha a vasárnapi ebéd után emészt a bélrendszere, FElkészültem, hogy egy elmeorvos bolondok közé helyez, Mert az emberek, ha majd látnak, mondják: Mi az Isten fasza ez?!